3. fejezet

Valami csiklandozta az arcomat, valami puha. Megvakartam a bőrömet, ahol éreztem az érintést és oldalra fordítottam a fejem. Aztán hallottam, hogy egy mély hang a nevemet suttogta. Fájt a fejem, a hang felé fordultam és kinyitottam a szemem. Pislogtam párat, majd a látásom kiélesedett, Harry mellettem ült és nézett.
- Jól vagy? –kérdezte.
- Mm, nem. –nyöszörögtem.
- Csak a fejed fáj?
- Hányingerem van. –csuktam be a szemem.
- Elájultál az este… Miután kimulattad magad. Eléggé.
- Mit csináltam? –kérdeztem halkan.
- Többet, mint én a tegnapelőtti éjjel. –mondta komolyan.
- Mondd már.
- Hát ugye biliárdoztunk és a fiúk olyanokat mondtak neked, hogy tetszek neked.. –harapta el a mondat végét.
- És? –kérdeztem nagyra nyitott szemekkel– Ittál… Nem kicsit. Én kimentem a mosdóba és mikor öt perc múlva kijöttem már az asztalokon táncoltál. Majd kiraktak és elmentél. Utánad szaladtam, de te addigra már nem voltál ott sem, így elindultam az egyik irányba, a fiúk a másikba. – miközben mesélte, kezdtek beugrani a képkockák tegnapról.  

2 utcával arrébb megláttalak egy csávóval… Az is részeg volt és csak annyit láttam, hogy az öklét az arcodhoz emeli.. –hadart, majd amikor az utolsó pár szó hagyta el a száját, ujjbegyemet az arcomhoz kaptam, egy heg volt a számtól pár centire. Felültem, a tükörhöz akartam futni, de a hirtelen mozdulatoktól hányingerem lett és öklendezni kezdtem. Harry a kezembe nyújtott egy tálat – ami előre be volt készítve, a földre, az ágya mellé–, miközben hajamat a fejem tetejénél fogta. Öt perc múlva kicsit jobban lettem, felemeltem a fejemet és ránéztem a göndörre.
- Csak lassan. –mondta mosolyogva, halkan, majd bólintottam.
- És mit csinált még a pasi? Meg te mit csináltál vele? –kérdeztem.
- Szerencsére semmit. Hát… Odamentem, leszedtem rólad és.. –hagyta félbe a mondatot, miközben egy kintről hallatszó ajtócsapódásra felkapta a fejét.

- Gemma. –nézett vissza rám és levette a kockás ingét, amit a fehér pólóján viselt– Ezt vedd fel. –motyogta, majd felpattant az ágyról. Csak akkor vettem észre, hogy csak fehérnemű volt rajtam. Gyorsan belebújtam az ingjébe, begomboltam a gombokat, miközben azt néztem, hogy a göndör a szobája sarkába veszi az irányt és felkap egy köteg ruhát. Az én ruháimat, amik foltosak voltak, sár és vérfoltosak. Ezek szerint nagyon vérzett az arcom. Alig mertem belegondolni, mit csinálhattam volna még, ha Harry nem jött volna.

- Sziasztok. –nyitott be a szobába Gemma, majd végigézett rajtam.
- Nem volt olyan ruhája itt, amiben aludhatott volna. –hadart Harry, majd elindult a nővére felé.
- Aha… Éés.. –kezdte volna a mondatát, de öccse belevágott a mondandójába.
- Csinálsz nekünk rántottát? –mosolygott Harry, majd elkezdte kilökdösni Gemmát az ajtón. Visszajött a szobába és felkapott egy kulcscsomót, majd odajött hozzám. Hajamat kisöpörte arcomból és egy puszit nyomott a homlokomra. ’Maradj itt’ –suttogta, majd kiviharzott a szobájából. Elsétáltam az ablakig és kinyitottam. Felültem az ablakpárkányba, lábaimat kilógattam és csak néztem kifelé, miközben gondolkodtam. Nem is hallottam semmit –pedig kint elég hangzavar volt–, teljesen kizártam a külvilágot. Akkor ugrottam fel, amikor két nagy kéz megfogta a derekamat, mielőtt hátrafordultam.
- Megszöksz? –kuncogott rekedtes hangján Harry, mikor tekintetünk összeért.
- Mi okom lenne rá? –mosolyogtam, majd visszamosolygott.
- Áthoztam pár ruhádat. –motyogta.
- Szóval ezért tűntél el. –kuncogtam, majd lemásztam az ablakpárkányból.
- Menj nyugodtan a fürdőbe. –mondta, majd elmentem letusolni és vissza hozzá, még mielőtt kimentünk volna reggelizni.
- Ízlik? –kérdezte Gemma.
- Nagyon finom. –mosolyogtam.
- Ma hová mentek? –kérdezte.
- Öhm. Körülnézünk kicsit a városban? –kérdezte Harry, mikor rám nézett.
- Oké. –mosolyogtam.
- Na, de most megyek én is, majd zárjátok be mindent, sziasztok. –köszönt el Gemma.
- Szia. –mondtuk Harryvel.
- Megyünk vásárolni is? –kérdezte Harry, miközben kitolta maga alól a székét.
- Persze. –mondtam, majd felálltam én is és odavittem a csaphoz a tányéromat, mielőtt Harry elmosogatott.

2. fejezet

Reggel egy a szememet zavaró fény keltett, ami az ablaküvegen szűrődött át. Pislogtam párat, majd éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. Tíz óra volt, még mindig álmos voltam, bár nem csoda, hajnali 3-ra értünk haza. Ránéztem a mellettem fekvő fiúra. Még aludt. Unatkoztam, elővettem párnám alól az iPhone-omat, körülnéztem Twitteren, Instagramon, Facebookon. Vártam, hogy felkeljen Harry, de nem akartam felkelteni. Átfordultam a hasamra, lábaimat a plafon felé emeltem és elkezdtem játszani a hajával. Ujjaimmal, ami körül göndör fürtjei voltak, apró köröket rajzoltam a levegőbe. Ezt is meguntam, elkezdtem játszani az iPhoneomon lévő Temple Run 2-vel,

amit megbántam, mert max hangerőn volt és erre felkelt a göndör. Nyöszörgés hagyta el a száját, majd megfordult, felém. Mosolyogva kérdeztem meg, hogy jól van-e, ő csak bólintott egyet.
- Fáj a fejem. –nyöszörögte.
- Tudom. –nevettem el magam, majd hoztam neki fájdalom csillapítót.
- Nem emlékszem semmire a tegnap estéről. Bepiáltam? –kérdezte, miután lenyelte a gyógyszert.
- Nem kicsit. –nevettem, majd játékosan beleütöttem a mellkasába.
- Hová megyünk ma? –kérdezte nagy mosollyal.
- Nem tudom, de a nagyobb kérdés, hogy hová megyünk augusztusban. Nem hagyhatjuk ki az érettségis évünk előtti közös nyaralást. –mondtam, majd lenéztem a paplanomra.
- San Antonio? –kérdezte, majd elmosolyodtam. Utána kimentem a konyhába, majd készítettem cappuchinot, míg ő lezuhanyozott. Amikor kijött, elmentem én is zuhanyozni és felöltözni. Visszamentem a konyhába, már ott várt két nagy bögre cappuchinoval, tejszínhabbal és pillecukorral a tetején.
A nappaliban leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a tévét. Tom&Jerry-t néztünk, gyerekkorunk kedvenc meséjét. Szerettem visszaemlékezni a múltra. Csodálatos 15 évet töltöttünk együtt. 
- Rég voltunk autós moziban. –hoztam fel a témát.
- Majd elhozom anyu kocsiját és megyünk. –kacsintott rám.
- Mit nézünk? Amúgy még mindig fáj a fejed?
- Valami horrort. És igen. –kuncogott.
- Tudod mennyi lány rohant ki a női mosdóból, amikor becibáltalak oda? Mindenki azt hitte rosszra készülök. –nevettem.
- Nem tudják, mivel jár egy fiú-lány barátság. –mosolygott.
- Na meg hogy ugyan olyan a gondolkozásod, mint nekem. –nevettem.
- Ma megyünk biliárdozni? –kérdezte, majd bólogattam. A délután hátralévő részét beszélgetéssel töltöttük, majd kimentünk sétálni a parkba. Ott, ahogy néztem tizenéveseket rohangálni, eszembe jutott megint a gyerekkorunk és elábrándoztam. Az zökkentett ki a gondolkodásomból, hogy Harry mondta, hogy hoz fagyit, majd odasétált a fagyiskocsihoz.  Utána már csak azt láttam, hogy jön vissza kezeiben egy boboz fagyival. Leült mellém a padra és a kezembe nyomott egy kanalat. 10 percbe telt, míg megettük, majd megfogtam a kezét, odarángattam a focizó fiúkhoz. Megkérdeztem az egyiküket,  hogy beállhatunk e a játékba. Ő bólintott egyet, majd beálltunk egy-egy csapatukhoz. Harry a kapuban állt, én labdarúgó voltam. Jó volt focizni, egyszer be is rúgtam a labdát, ami a göndör lábai közt gurult be a kapuba, majd nevettünk, utána ő kijött a kapuból és más ment be a helyére. Aztán szórakozásból kigáncsolt, beleestem egy sáros pocsolyába.
- Ezt még visszakapod! –nevettem, miközben felsegített. Majd beálltak a kapu elé sorfalba, én pedig belerúgtam egy nagyot a labdába. Bármennyire is az volt a feladatom, hogy a kapuba célozzak, direkt a göndör lábai közé rúgtam. Ő próbálta védeni magát, de sikertelenül, rögtön a földre zuhant, amikor a labda a lábai közti ponthoz ért, majd káromkodott egyet. Fájt neki, de nevetett velünk.
- Mondtam, hogy visszakapod! –guggoltam le mellé nevetve.
- Ez szabálytalanság. –mondta.
- A kigáncsolás nem? –mosolyogtam.
- Régen is ez volt.
- Nosztalgia. –mondtam, majd felsegítettem és elköszöntünk a fiúktól. Nézelődtem, miközben lassan sétáltunk ki a parkból. Úgy 30 méterrel előttünk jött szemben egy ismerős alak. Farmerban és egy zöld pulcsiban közeledett a felzselézett hajú, jó kinézetű, de borzalmas személyiségű ismerős fiú. A fiú, akiért odavoltam tízedikben. Akit akkor egyáltalán nem érdekeltem és miatta tettem kárt magamban. Aki távolsága miatt meg akartam halni, de a legjobb barátom, a göndörhajú, amikor észrevette, miket csinálok, megpróbált segíteni, felépülni. De neki sem sikerült. És bűntudata volt és azt mondta, hogyha nem hagyom abba a kezem vagdosását, nem fog hozzám szólni soha többé. Ekkor sem beszéltünk egy hétig. De aztán nem bírtam ki és leszoktam róla. Mert hiányoltam Harryt. És azóta már eljutott a tudatomig, milyen hülyeséget csináltam, és ha ő nem lett volna anno, akkor meg is ölhettem volna magam. Akkor azt hittem, nem fogok tudni a fiú nélkül élni, aki tetszett nekem, de így utólag tudom, hogy hülyeséget gondoltam. És ez a fiú közeledett felénk.
Amikor már csak pár lépés távolság volt köztünk megfogtam Harry kezét, majd megszorítottam.
Égett a képem attól, hogy még mindig nincs barátom, és a tudattól, hogy a velem szembe lévő alakba voltam szerelmes. Amikor a göndör is felismerte, megszorította kezemet. Az érintése nyugtató volt, úgy éreztem, erősítette a kisugárzásom. Amikor elhaladt mellettem a felzselézett hajú fiú, vállaink súrolták egymást a szűk járda által, majd azon kaptam magam, hogy valaki megragadja szabad kezemet és visszaránt. Egy pillanat alatt a volt évfolyamtársammal szemben, 5 centi távolságra találtam magam. A kezem zsibbadt, ahogy tartotta mellkasunk közt és szorította csuklómat.
- Eljössz velem este valahova? –kérdezte, majd lehunytam a szemem egy pillanatra.
- Nem. –motyogtam lényegre törően.
- Mert? –kérdezte és hallatszott a hangján, hogy dühös lett.
- Együtt vagyunk. –emelte fel a hangját Harry, majd oldalra biccentette a fejét a másik fiú. Tudtam, hogy mérges a göndör hajú, csak olyankor beszélt így.
- Szóval úgy. –kacagott az ég felé zselézett hajú fiú, majd elengedte a csuklómat– Még találkozunk. Ribanc. –tette hozzá, amire ideges lettem már csak annyit láttam, hogy egy labda találja el a fejét, majd hátrahőkölt. Oldalra fordultam és láttam, azok a fiúk, akikkel fociztunk odaordítják neki, hogy ’Mit képzelsz?’ és elkezdenek nevetni, majd ránéztem Harryre és ő is nevetett, de amikor megfeszült az állkapcsa, visszanéztem a másik fiúra, aki mérgesen indult el a tizenévesek felé.
- Mi van, buzi? –ingerelte fel Harry, hogy elterelje a figyelmét, amíg a többi fiú odajött hozzánk. Amikor emelte öklét a göndörnek az arca felé, Harry megragadta a kezemet és elkezdtünk futni, a többi sráccal, ki a parkból, a másik fiú próbált utolérni, de mi a tömbházaknál leráztuk, amikor befordultunk az egyik sarkon, ott Harry segített átmászni a kerítésen és utána ők is átugrottak. Majd elbújtunk az ott lévő ház mögött. Amikor ránéztem Harry ziháló mellkasára, ott ragadt a pillantásom, majd amikor feljebb tévedt tekintetem, mosoly tört ki az arcomon, ahogy rám nézett csillogó, zöld szemeivel. Aztán elkezdte közelebb lökdösni hozzám a mellette lévő három fiú és valamit suttogtak neki, amit én nem hallottam, de elnevettem magam, majd másik irányba néztem zavaromban. Visszapillantottam rájuk, majd elnevették magukat ők is.
- Mi van? –kérdeztem.
- Elpirultál. –mondta az egyik fiú, majd Harry is a másik irányba nézett és kacagott egyet.
- Csak barátok vagyunk. –mosolygott a göndör.
- De lehetnétek többek is. –mondta egy másik fiú, majd megráztam a fejem.
- Akár. De tönkre menne a 15 éves baráti kapcsolatunk. –mondtam, majd lenéztem a földre.
- Jah, hogy ez zavarja a csajt. –hagyta el a száját egy gyereknek.
- Hány évesek vagytok? –tette fel a kérdést Harry.
- Ne tereld a szót… –dünnyögték.
- Hé. Most komolyan. Kor? –ismételte a kérdést. A legtöbbjük száját a 16-os szám hagyta el, de voltak egy-ketten, akik 17-et mondtak.
- Kisebbnek tűntök. –mondtam furcsállva.
- Kösz. –mondták egyszerre.
- Nem, ezt nem csesztetésből mondtam. –nevettem. – Én örülnék, ha ezt mondanák.
- Mért, te menyi vagy? –kérdezte az egyik.
- Mh.18. –mondtam.– Hazz meg 19.
- Idősebbnek tűnsz nála. –mondták halkan.
- Na ezért örülnék, ha azt mondanák, hogy fiatalabbnak tűnök. –nevettem– Gyertek, meghívlak fagyizni. –mondtam, majd kimásztunk a kerítésen és elindultunk egy fagyizóhoz.
- Egyébként hogy hívnak? –kérdezte az egyikőjük.
- Téged?
- Alex.
- Linege. –vágtam rá.
- Az szimpatikus.  –nevetett– Ez milyen eredetű név?
- Harry eredetű. –röhögtem.
- Mivan? –kérdezte a göndör, ahogy meghallotta a nevét.
- Te találtad ki a Linege nevet.
- Jaaaa, igen, az még hetedikben volt. Az a nevedből jött.
- És akkor mi a rendes neved? –kérdezte Alex.
- Darline Geneveve. –mondtam halkan.
- Ugye milyen szép neve van? –karolt át Harry.
- Nagyon. –mondtam nevetve, majd a szememet forgattam.
- Tényleg. –nevetett a többi fiú, majd amikor odaértünk a fagyizóhoz, mindenkitől megkérdeztem, mit kér.
- Én nem kérek. –mondta a göndör.
- Mi?
- Az előbb ettünk. –nevetett.
- Hát jó, te tudod. –mondtam, majd megfordultam és kifizettem, amit kértünk. Utána kimentek és odaszaladtak a hintaágyhoz és az összes fiú ráült, majd elkezdtek hintázni.
- Ó, igazatok van, lányoké az elsőbbség! –nevettem.
- Gyere ide. –mondta Harry, majd rárakta a kezeit a lábára, jelezve, hogy üljek oda. Odamentem, ráültem a lábára, majd ő játékosan átkarolt hátulról.
- Hm, milyen romantikus. –hagyta el a mondat, a Harry mellett ülő fiú száját, majd beleütöttem a mellkasába. – Jó, csak vicceltem. –nevetett.
- Kaphatok a fagyidból? –nézett rám nagy zöld szeleivel.
- Azt mondtad, nem kérsz, akkor nem is kapsz! –mondtam neki mosolyogva.
- Naaaaa, csak egy piciit. –kérlelt.
- Jó, egy picit. –mondtam, majd odanyújtottam a tölcsért a szájához. Majdnem megette az egészet, amit észre sem vettem, mert előrefelé bambultam és gondolkodtam, de utána visszanéztem rá.– Héé, megeszed az egészet.
- Nem baj az. –nevetett.
- Á, neem.
- Hová megyünk este? –kérdezte.
- Nem tudom.
- Ti is jöttök? –kérdezte a göndör a fiúkat.
- Oké. –mondták.
- Biliárddal hogy álltok? –dobtam fel ötletnek.
- Benne vagyunk. –bólogattak.
- Akkor biliárd. A többit meg majd hozza az este. –mondta Harry, majd elkezdte csikizni a derekamat, én meg hangosan nevettem és előre dőltem, hátha befejezi, de tovább folytatta.
- Héé, hagyd abba! –nevettem, és össze-visszaficánkoltam.
- Mért is? –nevetett.
- Azért, mert hülyének néznek. –röhögtem, majd már feküdtem a többiek ölében.
- Max téged, az meg nem baj nekem. –mosolygott Harry, majd az egyik fiú felpattant a hintaágyból és elkezdett videózni minket.
- Te is hagyd abba! –mutattam rá.
- Nem-nem! –nevetett.
- Ez nem ér, ti többen vagytok, mint fiúk, én meg egyedül, mint lány.
- És? –kérdezte a srác, aki videózott.

*PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB; ESTE HÉT KÖRÜL*

Amikor beléptünk a sötét terembe, ahol viszont éles fények voltak, tele volt emberekkeé. A dübörgően hangos zene beárasztotta az egész helységet, minden láb a zenére járt, még azoké is, akik éppen biliárdozni mentek oda. Amikor odaértünk a bárpulthoz, ahol a pultos egy csinos, szőke huszonéves volt, Harry mondta, hogy egy biliárdasztalt foglalnánk. A hölgy kiadta a golyókat, a háromszögben, majd rámutatott az asztalunkra. Elindultunk felé, közben mindenki megfogott egy dákót, majd megbeszéltük ki kivel lesz egy csapatban.  Én Harryvel, Alexszel és Alex két barátjával, Sammel és Austinnal voltam egy csapatban, az ’ellenfeleink’ pedig James, Tristan, Brad és Conor voltak. Tristanék voltak a csíkosak. Játék közben végig Harryt figyeltem, ahogy koncentrál, és egyben csak szórakozik.
Amikor megint én kerültem sorra, rákoncentráltam a biliárdgolyóra, majd mielőtt nekilöktem volna a dákót, felpillantottam Harryre, ahogy a miénk melletti asztalhoz támaszkodik, és úgy nézi, ahogy játszunk. Olyan angyalinak tűnt, ahogy ott állt, teljesen elterelte a figyelmemet, majd az zökkentett ki a bambulásomból, hogy az egyik fiú, Tristan meglökte a könyököm, miközben mellém hajolt és azt suttogta, ’Ne ilyen feltűnően....főleg ha csak barátok vagytok’, kacagott egyet, mint a többi fiú is és Harry is...

1. fejezet

A buli egyre jobb volt, hajnali 1 körül, már én is kezdtem becsípni, Harry már totál részeg volt, a többiek kezében is kezdtek kiürülni a poharak, üvegek. A levegő meleg volt, egyre melegebb, az emberek növekvő létszámától. Meghallottam, hogy Harry elkezdi mondogatni a nevemet, majd el kezdtem nézelődni mindenfelé, próbáltam nem szédelegni a homályos látástól, amit az alkohol okozott, majd megláttam Harryt a földön fekve. Nagy nehezen átvergődtem a nagy tömegen, majd felsegítettem a padlóról és átkaroltam, bal kezét a nyakamon át lendítettem, sajátommal megfogtam majd segítettem neki kivánszorogni az emberek zsúfolt tömegén át. A mosdók előtt filóztam egy percet, hogy azzal járnék e jobban, ha nő létemre a férfimosdóba mennék e be egy részeg pasival vagy egy részeg pasival mennék e be a női mosdóba. Végül az utóbbit jobb ötletnek találtam, könyökömmel meglöktem a női mosdó ajtaját, majd beráncigáltam a vállamon kezét pihentető ittas göndör fiút. Ez sem volt a legjobb ötlet mások számára. Fennhangon kérdezgették tőlem, bent, hogy mit képzelek, de nem zavart, inkább erősített, hogy ezek szerint ők nem tudják, milyen, ha valakinek van egy legjobb barátja, aki nem mellesleg fiú. A csaphoz vezettem, ott megnyitottam a hideg vizet és fölé hajtottam fejét. Nem akarta ott tartani arcát a jeges hőmérsékletű folyadék alatt, de most én voltam az erősebb, az alkohol kicsit elgyengítette. Mikor már sokadszorra hagyta el nyögés a száját és már jobb állapotban találtam elzártam a csapot és a földre ültettem. Kisebb terpeszben ült, lábai közé álltam, majd leguggoltam és egy száraz zsepivel itattam fel arcáról a vizet. Amikor ajkaihoz értem elcsodálkoztam, hogy mennyivel hidegebbek voltak, mint az arca, majd tovább haladtam az állára. Vizes fürtjei tökéletesen bekeretezték arcát, miközben csöpögtek róluk az apró vízcseppek. Kérdezgettem, hogy jól van-e, ő válasznak mindig csak egy ’ah’-t nyögött ki a száján, ez megnyugtatott, mert ezek szerint legalább azt felfogta, hogy kérdezek valamit. Nedves fürtjeit kisöpörtem arcából, utána kidobáltam a zsebkendőket, felvettem a földről a táskámat, a göndört is felsegítettem miután hívtam egy taxit. Kint leültettem Harryt egy székre, egy ablak közelében, én mellette álltam, miközben kifelé bámultam a sötétbe, hátha megérkezik a taxink. Nem sokat láttam, de amikor dudálni kezdett egy autó és megláttam egy kis fényt, átkaroltam a fiút, aki velem volt és elsétáltam vele az ajtóig, ott egy ’Viszlát’ hagyta el a számat és elbicegtem a taxihoz, ami ránk várt, majd betuszkoltam az ittast a hátsó ülésre, mielőtt megkerültem a kocsit és beültem mellé. A sofőrnek mondtam, hogy ’Silver Street’ és már indultunk is, nem sokkal később megérkeztünk. Fizettem, adtam borravalót, miközben az ablakokat szemléltem és azon agyaltam, hogy nehogy otthon legyen valaki. Bár ugyanabban az utcában laktunk a zöldszemű göndörrel, nem volt szívem hazavinni és ott hagyni egyedül, ki tudja, mit csinált volna részegen. Így elugráltam vele a bejáratig, ott kinyitottam az ajtót, majd az előszobában lerúgtam a cipőt a lábaimról és az övéiről. Szerencsénkre nem volt otthon senki, dolgoztak. Betuszkoltam a szobámba, majd lerángattam izzadt felsőtestéről a pólóját. Utána magamról a farmer rövidnadrágot, mivel kényelmetlen farmerban aludni, róla meg tudtam, hogy utál felsőben aludni. Belöktem az ágyba, majd én is mellé dőltem, majd elaludt és én is a mellkasán.